... Tegnap Peti feladta a harcot :o)

Hatkor hazavitt az irodából a Katának, ő meg visszament dolgozni. Pedig olyan jót játszottunk! És a játék érdekesebb is, mint a munkája, de hát ő tudja. Mindenesetre Kata végre hagyott rohangálni, meg rágcsálni, meg őrjöngeni. Lehet, hogy kicsit túlpörögtem, de hát egész nap egy irodában kuksolok, érthető, hogy estére felgyűlik bennem az energia. Na, szóval a Kata szépen felhúzta a lábát a fotelba (olyan kis kényes, azt mondja fáj, ha harapdálom picit a lábujját, pedig tényleg naggyon fini aromája van :o)) és tévézett, amíg én lerendeztem a lakást.
Az alábbi sorrendet állítottam fel a munkám során:
1.) Rongyrángatás. Ezt igazán kedvelem, és van még benne lehetőség, mert a rongyoszsáknak csak az alját rágtam még ki. Mindegy, egyelőre tetszik a zöld pulcsi ujja is, meg az is, hogy a jövőre is tervezhetek magamnak némi meglepetést.
2.) Papucsok. Van belőle néhány, Kata néha el akarja dönteni helyettem, hogy melyiket lehet rágcsálni és melyiket nem, de rendszerint én vagyok a szemfülesebb, és mire rámnéz, már a számban van a tilos példány. Különösen Peti kék szobapapucsát kedvelem, kár hogy ő is.
3.) Mosószer adagoló gömb. Naggyon jó! Zörög, meg menekül, és ha a fogam közé szorítom úgy, hogy az orromon legyen a gömb, akkor visszhangzik benne a szuszogásom. Csak tudnám mit akart Kata azzal a Dart Vader-es dumával...
4.) Tépőzár. Eredetileg a Peti laptopjánál volt valami funkciója, összefogta a zsinórt, vagy mi. Megszereztem. Igaz, az eredeti cél a zsinór volt, mindegyik olyan jó ruganyos kívülről, nagyszerű rágni, de egy este Peti elrejtette előlem az összeset. Azt mondja Fúj!, meg Ráz! Nem tudom, még egyik sem fújt rám, és nem is rázott meg, szerintem csak ő akarja rágcsálni, egyedül.
5.) Papírguriga. Ezt már kevésbé favorizálom, mert eléggé elhasználódott. Szeretnék helyette más papírokat rágni, de Kata folyton visong, hogy: Buffy, a tételek!
6.) Súlyzótartó kerekei. Eszményiek. Ezek is zörögnek, meg jó a fogásuk is, ami úgye nem mindegy. Természetesen Kata emiatt is sopánkodik, hogy leesik és lenyelem, és akkor mi lesz, de a Kata ilyen aggódós fajta. Én már alig várom, hogy leessen, mindent meg is teszek ennek érdekében. Néha meg is kapargászom, néha meg csak a falat mellette. Jó hangja van.
7.) Porszívórágcsálás. Ezért Kata szabályszerűen dühöng. Olyanokat kiabál, hogy nászajándék, meg hogy ágyelőt csinál a bőrömből, ha valami baja lesz. Pedig lesz! Ha mégegyszer rám mer zúgni a Peti kezében, és komolyan mondom nekimegyek! Brrr! Legközelem nem ijedek ám meg tőle!
8.) Kék rágcsa... Hát ezt csak a Kata kedvéért, mert mindig a számba rakja. Szerinte ez az enyém. Hát nem én választottam, ez biztos. Ilyen ostoba játékot! Nem zörög, nem gurul, igazán semmire sem jó.

Ja, és új alvóhelyet választottam. Rossz élményeim vannak újabban a hordozó kosárról, mindig elvisznek benne valahová. Ezért éjjelente inkább felmászok a fotelbe, és ott alszok. Először nem akarták elhinni, hogy egyedül is fel tudok menni. Jó, persze, este és reggel, ha már úgyis ott vannak, nyüszögök egy kicsit, hogy felsegítsenek, had érezzék, hogy szükség van rájuk is, de azért megy ez már nekem egyedül is. Néha úgy kell ráugatni a Katára, mert azt hiszi, azért, mert korábban az az ő fotele volt, mostmár mindig benne ülhet. Na jó, ha hajlandó felvenni, és a hasamat simogatni, akkor maradhat. Szeretek így elaludni, egy bizti: a Kata simiben verhetetlen. Azt még nem is írtam, hogy elbontották a barikádot. Úgyis mindig áthurcoltak a másik oldalára, szóval én nem is értem, minek kellett egyáltalán megcsinálni. Rendi vagyok, nem piszkítok a szőnyegre amióta a fotelben alszom, csakis a parkettára.
És... hát, szóval... van valaki az akvárium alatti üveges szekrényben. Pont úgy néz ki, mint egy kiskutya. De képtelenség beszélni vele. Hívom játszani, meg nyalogatom, de semmi. Pláne, ha oldalról próbálom megközelíteni, csak a szekrény oldala látszik. Amúgy mindig ugyanazt csinálja, amit én. Fura. Kata meg mindig kinevet, azt mondja, az a tükörképem. Nem tudom, mit jelenthet ez a szó, de már kezdek igazán mérges lenni arra a másikra. Vagy jöjjön játszani, vagy menjen a csudába!
Kata már egészen hozzászokott, hogy hajnal fél ötkor felkeltem. Ad enni, friss vizet tesz a tálkámba, felszedi amit fel kell szedni, felmos - a felmosón összevesztünk ma is, tök jó íze van, meg jól mozog, de szerinte a domestosos víz méreg - kicsit játszik velem, aztán ha elaludtam a fotel alatt ő is elalszik a fotelben ülve. Nem tudom, ha nekem, a kiskutyának, elég a négy-öt óra alvás egyhuzamban, akkor neki a nagy embernek (mondjuk embernek elég kicsi) hogyhogy nem elég? Hát furcsa, az biztos.
Mindketten elég furcsák. Ma magamra hagytak. Ez volt az első alkalom, igaz, csak rövid időre, talán két órára. Nem csináltam semmi olyasmit, amit a jelenlétükben nem szoktam. Na mondjuk elég jól vannak szokatva, sokmindent tűrnek. Remélem jó hatással lesz rájuk, hogy nem kaptam szét a lakást - mert ugye megtehettem volna. Mert én egy rendes kutyalány vagyok. http://www.madzagfalvi.hu