Csicsi a hős...

Ó, ígértem, hogy írok még, de hát a sok-sok tanulnivaló… No, de sebaj, itt vagyok megint. Azt ígértem, hogy írok Csicsiről és az emberrablókról. Ez már egy kicsit régi történet azóta, de nagyon szeretem, mert sokat elárul Csicsiről és arról, hogy a dundus fehér szőrborítás alatt egy amazon szíve lakozik. Az egész úgy kezdődött, hogy elromlott az autónk. Az autó az a nagy fehér harci- és szállítójárgány, amivel csodás utakat teszünk. Időnként a sétahelyre, időnként a Sámándokihoz (róla majd még írok), időnként meg a nagyiékhoz, kiállításra, ide-oda. Amikor a harcijárgány feldübörög, az nagyon jó pillanat reggelente, mert azt jelenti, hogy elindul a nap. Peti, a harcosférfi elmegy vele csatába, Kata meg itthon marad és a kötelező körök után jön a séta meg a játszi. De egy reggel a harci- és szállítójárgány nem dübörgött fel. A levegő megfagyott, nagyon feszült lett a hangulat. Ilyen még soha nem volt az idők folyamán, amióta az első dog betette a lábát az udvarba, mindig erős támaszként ott volt a működő járgány tudata az elménkben. Aztán… egyszer csak jött egy piros harcijárgány, és egy nagy kötelet kötöttek a fehér és a piros közé. A pirosból idegenek szálltak ki, akiknek nem tetszett a szaga. Előrerohantunk kicsit szemrevételezni a kialakult helyzetet, de Kata mindenkit hátraparancsolt. Mi jólnevelt dogok vagyunk, Csak Csicsi, a bulldog nem mozdult a kapuból, elszánt kőszoborként ült a sok-sok szőrével és rengeteg hájával, mint a rendíthetetlen Buddha. Peti kővé dermedt arccal beült a fehérbe és hagyta, hogy elvontassák.
Ohara, a főnökasszony azonnal számon kérte Csicsit, amint kapuzárás után előremehettünk.
- Neked nem szól az utasítás? – kapta le a tíz körméről.
Csicsi dacosan felvetette a fejét, és a feketével körberajzolt szemei villogtak.
- Én nem vagyok gyáva, mint ti!
- Gyávaaaa?
- Hát nem láttátok mi történt? Ezek a piros harcijárgányosok titokban tönkretették Peti harcijárgányát és amikor emiatt megadásra kényszerült, elvontatták! Elrabolták! A Petit elrabolták!
Bársony nagyot nyújtózott.
- Dehogy rabolták! Butaságokat beszélsz össze-vissza. A járgány elromlott, elvontatták. Ennyi. Túl színes a fantáziád!
- Ostobák vagytok! Nem láttátok, milyen idegesen parancsolt benneteket hátra a Kata? Őt is kényszerítették! Ti meg mentetek, mint a birkák! Egyedül én maradtam itt, támasznak! Megvezettek benneteket! Ilyen könnyen! Ó, ti nagyokosok!
Hiába győzködtük Csicsit, hogy minden rendben lesz, ő nem hitte el. Megszállottként őrködött a kapu közelében egész nap, áldozatul hozva elpuhult testét. Nagyon tiszteltem ezért. Akkor is, amikor este Peti autó nélkül jött haza, és Csicsi suttogva közölte mindenkivel, hogy biztosan sikerült elszöknie. Milyen kár, hogy hátra kellett hagynia a harcijárgányt.
Aztán, amikor másnap Kata a szomszédasszonnyal hazahozta a járgányt, már kicsit más szemmel néztünk Csicsire. Mert ő egy hős. Két napig kitartott.
Mindegy, hogy amitől félünk, idekint létezik, vagy csak bent a fejünkben.
Mindenkit puszil: Risza