Megerőltető munka a gazdiképzés

...Borzasztó sok a dolgom, elég megerőltető munka a gazdiképzés, persze vannak örömteli percek is. Ma megint fél ötkor keltem, hogy kicsit gyakoroljak a Katával. Próbáltam óvatosan ébresztgetni, hogy a szomszédok tudjanak aludni, de sajnos a nyüszögés nála nem használ, csak ha rendesen rázendítek. Akkor végre lejön hozzám - kis lusta dög. A kupacfelszedést már egész ügyesen megcsinálja, ma reggelre is két kupacot és egy tócsát készítettem ki neki - persze jól látható helyre, mert most még a könnyebb változatnál tartunk - és nagyon ügyesen összeszedte. Sajnos a reggelikészítésben még lassú, és arra sem figyelt eléggé, rendesen meglangyosítsa a hűtőből kivett kaját. Mindegy, megettem, hogy sikerélménye legyen. Ezután újabb tócsaeltüntető feladatokat adtam neki, meg egy kicsit játszottam vele, hogy szocializálódjon. Sajnos elég sokat kell vele foglalkozni, rendszerint akkor akar játszani, amikor fontos kukaszimatolni valóm, vagy rágcsálnivalóm van. Mindig ilyenkor jut eszébe a ronggyal játszani, vagy azt a hülye csontit a számba erőltetni. Néha engedek neki, és játszom vele egy kicsit, de néha kénytelen vagyok hangosan ráugatni, mert az mégsem járja, hogy ne tudjam tőle nyugodtan megrágni a cipőspolcot. Ma megint gyakoroltuk az ölbenalvást. Tegnap reggel már kétszer rendesen megcsinálta, de harmadszorra visszatett a kosaramba. Akkor nem akartam nagyon erőltetni a dolgot, tehát ottmaradtam, de ma amikor átvitt a kosárhoz egyszerűen felálltam és visszasétáltam az ölébe. Ekkor már ügyesen végrehajotta a feladatot, 15 percen keresztül nyugton maradt, sőt simogatott is miközben aludtam. Ezért jutalom járt: Petivel kánonban horkoltunk neki. Nagyon élvezte, rázkódott a hasa a visszafolytott nevetéstől, még vinnyogott is! Miután ezt a feladatot szerintem eléggé begyakoroltuk, felkeltem az öléből és tíz centivel arrébb mentem aludni, hogy elkezdhesse a takarítási feladatot. Sajnos még nagyon butuska, azt hiszi, hogy ilyenkor nem figyelek rá. Valamiért az emberek a szemükkel figyelnek az orruk helyett, és azt hiszik, ha becsukom a szemem, már nem is érzékelem őt. Tényleg résen kell lenni vele, mert a takarítási feladat után egyszerűen megszökött. Amikor meghallottam a kulcszörgést figyelmeztetőleg utánamentem, és a folyosón feküdtem le aludni, de nem használt a finom célzás, fogta a kuka tartalmát és kiment a lakásból. Pedig még csendesen sirdogáltam is neki, hátha az használ. De nem. Arra a következtetésre jutottam, hogy nem rosszindulatból tette, csak talán nem kötöm le eléggé. Ezért mire visszajött csináltam neki még egy tócsa eltüntetési feladatot közvetlenül az ajtó elé. Sajnos az egyhangú játékok őt sem kötik le, akárcsak engem, így a sokadik tócsajáték nem vidította fel. Nem baj, próbálkoztunk megint a kupacszedésivel. Ja, játék: hát a Kata nem egy fenomén sajnos ezen a téren. A Peti bátrabb, ügyesebb, és nem vinnyog azonnal, ha a kezét vagy a lábujját használjuk a csonti helyett, de mivel Petit csak este érek rá edzeni, ezért reggelente be kell érnem a Katával. Sajnos nem tud felhagyni azzal a rossz szokásával, hogy ha megkóstolok valamit, rögtön a számba adja a csontit és kéri, hogy inkább azt rágjam. Ez valami rosszul rögzült dolog lehet nála, próbálom lenevelni róla azzal, hogy igyekszem keveset foglalkozni a csontival. A mai edzés nem csak engem fárasztott el, hétkor amikor elmentem aludni Kata is visszakérezkedett az ágyba, aludt egy órácskát. Sajnos így elkésett a munkahelyéről, de hát mondom, még neveletlen. http://www.madzagfalvi.hu