Megint egy hosszú nap - gazdik nélkül.

Fekszek a fotelemben. Muszáj kicsit rendbe hozni a fotelt, mert Kata rettentően tönkretette. Kimosta. De olyan nagyon, hogy még a foltok is, amiket komoly munkával szereztem be, teljesen eltűntek. A szaga... na hát az meg végképp. Most újra kell szagosítanom az egészet. Nem tudom miért nem látja be, hogy ez az én ágyam, olyan szagúra és állagúra csinálom, amilyet én szeretek. Még a végén a párnámat is kimossa?? Szerencsére nincs elég ideje rá. Most is oda van, valami nagyon fontos helyen. Nálam fontosabb, pedig én is fontos vagyok neki, azt hiszem. Tegnap jó napom volt, megint felvittek a galériára. Mindig felvisz a Peti, ha már nagyon-nagyon elege van az állandó munkából, és egy kis játékra vágyik. Leterítik az ágyat, és azon játszunk. Még el is aludtam odafent a Peti karjában, miközben a Kata simogatott. Na jó, bevallom, nem mindig aludtam, néha csak tettettem, mert Kata annyira oda van azért ha alszok és közben horkolok, mintha ez lenne a világ nyolcadik csodája. Néha hallom álmomban amikor a fotelemben alszom, hogy mocorognak, leülnek a galéria lépcsőjére, onnan néznek rám, hallgatják a horkolásom, és közben egymásra vigyorognak, hogy milyen éééédes vagyok :o). Na persze ez az olvadozós hozzáállás csak addig tart, amíg azt teszem amit ők akarnak. Bezzeg amikor én akarok valamit! Például reggel mindig az az első, hogy feltakarítanak utánam. Semmi játék, semmi simogatás, rögtön a felmosó :o(. És azt sem engedik, hogy játsszak a felmosóval. Pedig izgi szaga van, meg össze-vissza ugrándozik. De hát mindig a régi nóta: Buffy, ágyelőt csinálok a bőrödből! Nem tudom mi az az ágyelő, de biztos kedves dolog lehet, ha ennyit emlegetik. Pedig én igyekszem a kedvükben járni. Minden reggel elkísérem őket, hogy ne legyen semmi bajuk a fürdőszobában. A wc-re is bemegyek, hogy minden rendben van-e. Ott gyanús szagok vannak mindig, ezért kiemelten kezelem azt a területet. Rendszerint leülök a szőnyegre, és ott várok, amíg végeznek. Biztos, ami biztos. Próbáltam a furcsa szagoknak utánajárni, de Kata állandóan kiabált, hogy Fúj, meg hogy Gusztustalan, meg hogy Buffy te idióta! Gondolom az idióta valami olyasmit jelenthet, mint a túlbuzgó... A fürdés idején is szolgálatban vagyok. Ha nagyon álmos vagyok, akkor csak ülök a kád előtt. Néha segítek fürödni, pl. felállok a kád szélére és mosdatom őket ahogy ők szoktak engem fürdetéskor, mellső lábbal, de Kata ilyenkor is nyekereg, hogy Buffy, ne karmold a vállam, mert ágyelőt csinálok a bőrödből! Gondolom nagyon szeretne már egy ágyelőt, hogy folyton emlegeti. Próbálkoztam alternatív módszerekkel is, macska módjára nyaltam a lábát amikor kiszállt a kádból (hm, fini habfürdő), de természetesen Katának semmi sem jó. Buffy, hagyjál törölközni, mert ágyelő...szokásos. Na mindegy. Ráadásul reggelente játszani sem akarnak. Ma reggel is, amikor Kata fogat mosott próbáltam egy kis játékra csábítani. Gondoltam bevezetésként rágcsálhatnám a lábujját. Azt hiszitek bejött? Áh, szokásos leszidás, ágyelő, miegymás. Meg hogy fáááj. Milyen kényes...
Megfigyeltem, hogy ciklikusan eljön öt nap után két nap, amikor a gazdik mindent másképp csinálnak mint egyébként. Hétvégének hívják, azt hiszem. Ezeket nagyon várom, mert ha szerencsém van beraknak a dobozomba - ami már elég kicsi, remélem végre szakítanak időt és vesznek nekem másikat - autóba ülünk és utazunk a nagyikhoz. Ott minden egész más. Először is van udvar, és van két haver. Rexi, na hát ő nem olyan nagy haver, mert öreg és állandóan pihenni akar, meg morog, hogy ne zavarjam! Nem tudom, szerintem lehetne velem barátságosabb. Szerintem az a baja, hogy mostmár nagyobb vagyok, mint ő. Már néha vissza is morgok neki, mert nagyon unom, hogy sokat képzel magáról. Én csak játszani akarok, felesleges rögtön leharapni a fejem! Én is tudok útálatos lenni! Aztán ott van Lédi! Na, hát ő nagyon jó fej csaj, kár hogy sokszor bent van a kennelben, mert állítólag letaposta a virágokat. Éjjelre mindig kiengedik, de én éjjel alszom. Ha néha kiengedik nappal is, akkor istenieket tudunk együtt hancúrozni. Olyankor még a vén morcos is beszáll. Jellemző. Na mindegy. Még az is jó ilyenkor, hogy ott van a Jancsi meg a Juliska. Nagyon-nagyon kedvesek. Reggel a gazdik még alszanak-sokáig- , amikor Juliska már megetet engem. Mindenféle finomságot kapok ilyenkor, de mindig azt mondja, hogy ezt ne mondjam el a Katának. Hát én nem is mondom. Igaz, néha lebukok, amikor túl sokat eszek és hát egy része visszajön. Olyankor azt szoktuk füllenteni, hogy biztos a Rexi kajájából csentem el :o)). Pedig evéskor sosem tudok lopni a vén morcostól, mert nagyon őrzi. Néha ugyan elmegy a tányérjától, de ilyenkor az enyém felé közelít, úgyhogy kénytelen vagyok ott maradni. Szövevényes ám a kapcsolatunk. Tudom, hogy ő van ott régebben, meg ő a Jancsi kutyája, és nagyon szeretik egymást, de hát engem is nagyon szeret a Jancsi, és ez Rexinek úgy látszik elég rosszul esik. Nehezen fogadja el, hogy engem mindenki nagyon szeret. Bárki jön, mindig mindenki megszeretget, megsimogat. Most azt hagyjuk, hogy Kata hogy néz arra, akinek valami tévedés folytán nem ez az első dolga - a vége úgyis mindig simogatás. Igaz, a múltkor azt mondta a Magdika, hogy ő tart tőlem, mert olyan barátságtalan a pofim. Kata biztosította, hogy én még a betörőt is csak akkor ugatnám meg, ha nem hajlandó megsimogatni, hiába sündörgök körülötte. Néha az a furcsa érzésem támad, hogy talán ezt nem dicséretnek szánta. Persze vannak hétvégék, amikor hiába sündörgök a doboz körül, nem megyünk sehova. De ezt is szeretem, mert ilyenkor Kata odaáll a tűzhely elé, és isteni illatokat csinál. Én meg lehasalok a konyhaköre, és arról álmodozom, hogy kapok belőle. Egy kis pipihusit, vagy mondjuk sajtot, azt sem bánom, ha rántva, csak adjon! Általában ad is, mindig úgy csinálja, hogy Peti ne lássa. Hihi, nem tudja, hogy a Peti is szokott adni, ő meg arra vigyáz, hogy nehogy a Kata meglássa. Kár, hogy ez nagyon ritkán van. Az időm nagy része mindig ugyanígy telik: fekszem a földön vagy a fotelben, és várok. Várok.