A nevem Risza… na jó, Raisa.

A nevem Risza… na jó, Raisa. Impozáns Raisa. Nem kell cikizni, nem én találtam ki. Kata agyszüleménye az egész. Szerinte büszke lehetnék rá, hogy egy olyan nő nevét viselem, aki orosz elnökfeleség létére kiérdemelte a First Lady nevet. Azt mondta, ha egy napon én is megjelenek a Time magazin címlapján, szentté avat. Aham.

„Azt mondják, hogy Raisza a Kreml-beli asszonyok között az első volt, aki - széttörve a megkövesedett szovjet protokoll dogmáit - kilépett férje árnyékából, s mert önmaga lenni: elegánsan öltözködött, volt véleménye, amit nem rejtett véka alá, könyveket írt. Nem véletlenül kezdték - amerikai mintára - az "első hölgyként" emlegetni.”

Na, idézni már tudok.
Egyébként is tök feleslegesen találta ki Kata ezt az orosz elnökfeleséges dolgot, mikor latinosan ejti a nevemet. Az á-kat felkapkodja, az i-t meg megnyomja: Rá’íí-szá’. Szerintem a szomszédok azt hiszik, valami baj lehet az agyával, amikor áll az udvaron, és ezt kiabálja. Ja, mert nekem egy kicsit kiabálni kell. Nem sokszor, úgy négyszer-ötször, max tízszer. Időnként elmerülök fontos tennivalóimban. Nagyon tuti kis rágni való ágak vannak az udvar végében, meg az udvar közepén egy ócska papucs, néhány általam laposra rágott pillepalack és műanyag virágcserép társaságában. Ezeket kell karbantartanom, nehogy megszűnjön a rágottságukban a folytonossági hiány, vagymi. Kata szerint ugyan egy jólnevelt német dog lány ilyet nem csinál…de majd jól elhurcolom máshová, és akkor nem is olyan feltűnő. Az ágakat például több darabra töröm és úgy szórom szét. Bár állítólag fűnyírás előtt összeszedi, de én ebben nem hiszek. Egyébként is, olyan vicces, amikor térdvédőket csatol a lábára, hogy a gépből kirepülő ágdarabokat kivédje. Vannak a fűben elrejtve egyéb kincseim is. Csontok, nájlonszatyor darabok, szétrágott gumijátékok, meg egy fehér hold alakú valami, amiről csak én tudom, hogy egy sapka simlédere volt lánykorában… tudom, ilyet egy jól nevelt német dog lány nem csinál… de egy részét nem is én rágtam szét, hanem a Bársony. Meg van a málnabokor alatt eldugva egy játékpolip-maradvány, azt meg az Apolló rágta szét, kiskorában. Állítólag ő is volt kicsi. Mondjuk ez elég hihetetlen. Mert ő nagy. De én nem félek tőle. Na jó, tőle senki sem fél, mert ő a legjámborabb dog a világon. Azért én szeretem őt! Oda lehet bújni a görbéjébe amikor befekszik a nagy kék tálba, és ott lehet éjjel melegedni. Ő sosem morogna el engem maga mellől. Ezért is szeretem őt. Meg mert amikor éhes vagyok – mindig éhes vagyok – akkor arrébb lép a tányérjától, hogy tudjak enni. Kata azt mondta neki, hogy kicsi vagyok, meg gyerek vagyok és hogy nekem ezt hagynia kell. Ezért ő hagyja. Mert ő meg Katát szereti. Kata meg mindannyiunkat szeret. Azt szokta mondani, mindegyikünk a kedvence.
Most mennem kell, mert mindenki alszik, és ilyenkor nekem is köztük kell durmolnom, hogy érezzék, közéjük tartozom. Mert aki nem tartozik közéjük, azt nem engedik oda a tányérjukhoz. Az pedig, valljuk be, rettenetes lenne. http://www.madzagfalvi.hu/