Buffy naplója (folyt. 1.)

Megint egy reggel. Hm. Már túl vagyok a reggeli készülődésen, pisifolt a parkettán, mellette csomag, kicsit jeleztem is, nyüszögtem, szóval az egész nem rajtam múlott. Egyszerűen nem mozdultak, úgyhogy én is visszafeküdtem aludni. Igaz, hogy már éhes is voltam, de Kata néhány napja virslibe rejti a gyógyszeremet - azt hiszi nem látom? - így nincs miért aggódnom, ma is jó reggelire számíthatok. Na tessék, már kezdődik is. Minden hang elhalt a házban, minden lakásból elmentek dolgozni, a Peti meg most ébred. És rohan. Nem értem, mi ez az őrültség, elvégre a reggel első mozdulata mindig az enyém. Héééé! Hol a simogatásom?? Még jó, hogy a Kata itt maradt. Igaz, hogy vele nem lehet normálisan játszani, most is kiabál, mert beleharaptam egy picit a lábujjába. De legalább az az első gondolata, hogy enni ad. Hm, először a guszti kis zöld gyógyszert, imádom, igazán olyan jó íze van. Jól van, jól van, tudom, ül a kutya, meg minden, leülök én, csak add már ide, nem hallod, add már ide! Jól van, nem ugatok, leülök, de mostmár ADD IDE! Na, azé’! Na, indulj már! Menjél szépen a hűtőhöz! Ha sokáig húzod elkísérlek, be is fogok kukkantani hátha van ott még más fincsi dolog, és akkor megint dühös leszel. Na, indulj! Ez az! Ó, virsli! Igazi, finom virsli! Talán nem olyan fincsi, mint tegnapelőtt este amikor az első adagot főzted, de azért így is megteszi. Adhatnál többet is, tudod? Még szerencse, hogy két szem gyógyszert kell adnod, különben képes lennél egy falat virslivel kiszúrni a szemem. Kit érdekel, hogy ott a kutyakaja a tálamban? Minek fáradtál vele, nekem jó lesz a virsli is, hát láttam, hogy van még a dobozban, legalább kettő! Biztos nem akarsz visszajönni ide a hűtőhöz és adni még egy kis virslit? Én várok türelmesen. Látod, itt ülök és várok. Jaj, ne csináld ezt, kerülöd a tekintetemet, és elsétálsz. Azt hiszed nem tudom, hogy furdal a lelkiismeret, és alig tudsz ellenállni nekem? De hát nem is kell ellenállni. Ott az a fincsi kis virsli. Tudod, hogy szeretem. Csak ki kellene nyitni a hűtőajtót. Nem nagy fáradság! Nem? Na, jó! Ha nem, hát nem. Akkor megeszem a kutyakaját. Csak egyszer élném meg, hogy neked is minden nap ugyanazt kell enned!

Megjött Peti! Na végre! Ez sem teljesen normális, kutyázós cuccban elrohanni. Hát velem mi lesz? Mi az, hogy parkolás? Meg hogy szerencsére még nem jöttek a parkolóőrök? Ja, csak a kocsi miatt izgult ennyire? Nagy cucc. Hogy odavannak érte, Kata a hétvégén két óra hosszat porszívózta a belsejét és közben morgott rám, hogy legközelebb kopasz kutyát választ. Jól van, hát hullatom a szőröm, ez van. Nem kell belőle nagy ügyet csinálni. Az meg már tényleg túlzás, hogy Kata minden reggel megfésül, hát nem vagyok én Yorki! Csiklandoz a fésű! És már megint mi ez a rohangás? Hé, senki sem fog velem játszani? Tegnap még labdáztunk, meg birkóztunk, most meg semmi? Na, csak egy kicsit megrágom a nadrágodon ezt a béna gombot. Tényleg csak egy kicsit, amíg bepakolod a tiszta ruhát a szekrénybe. Mi bajod van már megint? Hát minek vettél ilyen nacit, hogy mindenhol kiáll belőle egy gomb, csat, zseb, ami olyan rágcsálásra ingerlő? Új papucs, új papucs, nagy ügy! Minek vettél újat, meg van még mind a három pár, vigyázok mindegyikre. Nekem ne gyere azzal, hogy nyálas és meg van rágva! Borzasztó állapotban volt, amikor ideadtad, olyan idegesítően egyenpapucs formája volt mindegyiknek. Most mind egyedi. Mind a hat. Komolyan mondom, te bal lábbal keltél ma! Csöngettek! Hallod, csöngettek! Jaj, hagyd már ezt a ne ugassak szöveget! Hát hogyne ugatnék, jött valaki, hozzánk jött valaki! Engedd már be, engedd be! O-ó, idegenek! Játszhatok velük? Ne zavarj már be a szobába! Ne csináld ezt velem! Hallod, sírok! Engedj ki! Ne nyugtatgassál, engedj ki! Jááátszani akaroook! Most meg elmentek. Látod, milyen vagy! Villanyóra leolvasás, jó szöveg, jó szöveg! Nem bánom, elhiszem neked, csak játssz már velem! Te jó ég, már megint elmész? Nem igaz, te is, a Peti is? Megint? Mikor jössz haza? Siess, jó? Várlak!