... Katasztrófa!....

A tegnapi nap igazi mélypont volt. Minden olyan normálisan kezdődött. Még ezt a tálcaügyet is lerendeztük, indulás előtt tettem bele egy tócsát ők meg örvendeztek. Aztán... valahogy nem akart végetérni a nap. Éjjel tizenegykor még a Peti irodájában voltunk. Semmi idejében hazamenetel, rendes gazditréning, pontosan betartott etetésidő, meg ilyenek. Ezeknek a rendszeresség a következetesség semmi... Nagyon szomorú vagyok. Próbáltam megértetni velük, hogy nekem a szabályok betartása azt jelenti, hogy törődnek velem... Reméltem, hogy tudok az eszükre hatni. Megmutattam nekik, hogy mit csinálnak velem. Én is semmibe vettem az ő szabályaikat. Nincs tálcárapisilés, nincs rágcsaabbahagyás ha jeleznek. Sajnos ezzel sem tudtam hatni rájuk. Éjjel fél tizenkettőre értünk haza, és ott Peti még mindig dolgozott. A barikád szerepéről most sem tudtam meg semmit, mert az ölébe vett, az egyik kezével tartott, a másikkal programozott. Képes volt hajnal fél négyig ezt játszani. Természetesen meg voltam sértődve, amikor abbahagyta, ha én képes voltam egész éjjel edezni őt ölbenalvással, akkor ő is tekintettel lehetett volna az én igényeimre. Felment aludni, ezért le kellett parancsolnom a Katát, mert ő még aznap (vagy azéjjel, vagy mi, hát tényleg bekevernek nálam ezzel az összevisszaélettel) nem volt még edzve. De ő teljesen apatikus volt, az sem érdekelte, hogy nyalogatom a lábujját. Ez lábujjrágás is olyan kaotikus. Mindig tiltja, aztán meg amikor felveszi a papucsot, akkor ahhoz odaenged. Nem bírja megérteni, hogy amikor a kis zárt elejű cipőjéből kilép, az nekem az élet herionja. Mámorító, egyszerűen nem tudok betelni vele. Nagyon aromás ;o). Képtelenség, hogy ellenálljak egy ilyen illatnak!
Végül mivel nem reagált semmire, kicsit bebújtam a lábához, aztán otthagytam, elmentem aludni a helyemre. Azt hiszem azt még félálomban hallottam, hogy fent a helyén kicsit sirdogál a mai nap sikertelensége miatt. Remélem hat rá a fegyelmezési módszerem, különben kárba veszett idő. http://www.madzagfalvi.hu