Andi barátnőm megejtette éves rendes kutyababa-szocializációs látogatását nálunk. Mondhatni, hazajött végre :). Majd jól meglapogatjuk még azért, hogy ilyen ritkán jön, de most inkább annak örültünk, hogy itt van. A bulldogbébik arra a téves következtetésre jutottak, hogy az a normális, hogy elfoglalják a nappalit, két olvadozó csajszi meg napi 24-órában imádja őket, így rájuk keserű sors vár mától. Reméljük, efeletti lelkiismeretfurdalásában Andi visszajön még.
Természetesen egy csomó minden kimaradt a tervezett programból (minek tervez, aki ide jön? ;)) , de azért kilyuggattuk a fülét tűfogakkal, jól összenyálaztuk és teljesen az ujjaik köré tekerték a kis plüssmuttyok.
Amikor ezeket a sorokat írom, Andi már átsétált a tűzön. Innen üzenjük neki, akárkit választott ki, hogy a másik oldalon várja, mi is ott voltunk lélekben.
Sziasztok!
VálaszTörlésA lapogatást kihagynám, a visszatérést hamarra tervezem, a lelkem megnyugtatása érdekében... :) Éreztem, hogy velem voltatok, ahogy mindig is, hisz Ti vagytok a választott családom. Köszönök mindent, jó volt újra feltöltődni Nálatok!
A mielőbbi viszontlátásig puszillak Titeket családostól, kutyástól: Andi