bulldog baby buli

És... eljött a nagy nap. Nem olyan nagy nap, csak olyan közepes, egy kennel életében mérföldkő, a kiskrumplik, pardon kisbullcsik életében pedig hatalmas. Úgy döntöttem, - mérlegelve a lakás bűzfokát és az elletőláda nyilvánvaló szűkösségét - , hogy a kisbullcsikat kiviszem a kölyökkenelbe. Igényelt ugyan némi javítást, de az apró szemű drót vasrácsra applikálása nekem már olyan fokon hobbim, mint egyes, tőlem eltérően normális életet élő harmincas csajoknak a decupage. Feltankoltam hát a kutyahordozót kis kövér plüss buldogbébikkel. Most szólok, aki ilyenben gondolkodik, jobb, ha a bébikennelt nem tervezi az oldal legtávolabb eső zugába, hacsak nem akarják megtapasztalni azt a természetfeletti jelenséget, hogy a súlyuk minden lépéssel egyre nehezebb és nehezebb lesz.













A bébik felbukkanása az udvar többi kutyája számára kisebb sokkot jelentett. Felsorakoztak a kerítésnél és pattanásig feszült idegekkel várták, hogy a háromökölnyi gombolyagok vajh mifelé kárt tesznek bennem. Csalódniuk kellett, a bullcsik leginkább a hordozó biztonságára vágytak. Végül a reggeli illata kicsalogatta őket.